Szokták mondani, hogy minden kezdet nehéz, így egy történet megírásába sem könnyű belekezdeni, de ebben az esetben a dolog összetettsége teszi kellemetlenül nehézzé az elkezdést. Legalábbis az én véleményem szerint. Ha igazán jó sztorit szeretnél kiadni a kezeid közül, akkor hihetetlenül fontos az összeszedettség. Sohasem jó, ha csak úgy „hűbelebalázs” módjára nekikezdesz, mindenféle komolyabb megfontolás nélkül. Ülj le, rendezd a gondolataidat – elsőnek is azt tisztázd magadban, hogy milyen műfajban szeretnél tevékenykedni. Szerintem ez hihetetlenül fontos, mert vicces tud lenni egy fanfiction, ami egy középiskolában játszódik, és amiben pár rész után kiderül, hogy a főszereplő lány amúgy időutazó, a „love interest” pedig egy vérszomjas vámpír, akik valamiért egymás ellenségei. Eléggé abszurd, nem igaz? Tehát elsőnek, még minden előtt gondold végig, hogy mi az a téma, amiben szívesen dolgoznál, amiben meg tudnád találni az írói hangodat. Amiben a legjobban tudnál érvényesülni – hidd el, hamar meg fogod unni, ha hirtelen döntés alapján ugrasz bele egy témába. Ha ezzel zöldágra vergődtél, akkor jöhet maga a történet: nagy vonalakban tervezd meg magadban az alap szituációt, a konfliktust, ami köré a sztorid épülni fog – persze, nem kell mindent sorra venni és rögtön kitalálni az egész menetét, de jó dolog, ha tudod, hogy mi merre hány méter. Gondolok itt arra, hogy szedd rendbe a főbb szereplőid számát – és kifejezetten figyelj arra, hogy belőlük se ne legyen túl sok, se túl kevés -, hogy ők hogyan kerültek kapcsolatba egymással… egyszóval kerekíts köréjük egy történetet. Ez lehet közhelyes, különleges, érdekes, semleges… de legalább neked legyen fogalmad, hogy mi volt velük azelőtt, hogy elkezdted írni a történetedet. Persze, ezeket nem kell töviről hegyire beleírni a sztoriba 20 oldalas terjedelemben, de te is sokkal kiegyensúlyozottabban fogsz tudni írni, ha az ilyen alap dolgok megvannak legalább fejedben. És hidd el, az olvasóidnak is minden sokkal érthetőbb lesz, ha egy teljes elképzeléssel kezdesz neki a dolognak, mert így a későbbi hibázásnak is kevesebb az esélye. Gondolom te is olvastál már olyan amatőr regényt, aminek az elején a főszereplők júliusban találkoztak, de pár résszel később már decemberként van említve a megismerkedési hónap. Az ilyen és ehhez hasonló apró, de mégis zavaró bakikat könnyen el tudod kerülni, ha kész háttértörténetekkel állsz neki mindennek.  Amint ez megvan, jöhet maga az alapszituáció – a hol, a mikor, a ki, a kivel, a miért… és ha más nem, legalább a végkifejlet: az, hogy ki ki mellett fog kikötni, hogy ki kivel lesz rosszban a végére, vagy hogy ki mondd búcsút kinek. Ez véleményem szerint hihetetlenül fontos, mert így, ha ezt már az elején lejátszod magadban sokkal tisztább lesz az egész történetvezetésed, és az olvasóid nem egy katyvaszos „az egyik epizódban őt szeretem, a következőben meg a másikat” szappanoperát fognak kapni, mert valljuk be… fél nap alatt nem szeretsz ki valakiből, és bele egy másikba. Az érzelmek nem egyik pillanatról a másikra változnak, így figyelj, hogy a karaktereidet se ejtsd ebbe a hibába. Persze meghúzhatod, hogy a sztori elején a leányzód A-t szereti, de végül a sztori végén az lesz a csattanó, hogy rájön, hogy igazán B kell neki… de ha ilyen végkifejletet szeretnél, azt mindenféleképpen tervezd meg előtte és szépen lassan, a sztori előrehaladtával építsd fel ezt a változást – ne legyen túl hirtelen, mert ebből következik a szappanopera-hatás, ami még a legjobb és legtökéletesebb írást is úgy tönkre tudja vágni, ahogy van. Tudom, hogy eléggé macerásnak és feleslegesnek tűnik ez az egész előretervezés, de szerény véleményem szerint egy történet megírása – akármennyire is csak hobbi szinten készül – nem egy teljesen random „na-akkor-most-leülök-és-kanyarítok-egy-csodás-kisregényt” szituáció… mert a történetben mindennek passzolnia kell, és a végén minden kis utalásodnak értelmet kell nyernie. És ezt nem tudod kivitelezni anélkül, ha legalább az alapvető dolgokat nem tisztázod magadban. Persze, nem kell mindent pontról pontra rögtön kitalálni, a vicces, a kellemetlen és kínos szitukat, amik véletlenszerűen jutnak eszedbe, menet közben simán be lehet építeni a sztoriba, de legalább az alapjaid legyenek meg. Hogy saccperkábé hanyadik fejezetnél szeretnéd a „nagy balhét”, hogy mikor robbanjanak a dolgok. Higyjétek el nekem, könnyebb lesz így a dolgotok… legalábbis nekem rengeteget segített ez a fajta előretervezés. Sokkal tisztábban láttam a sztorivonalamat, a szereplőim jellem és egyéb változásait, sokkal kevesebbszer volt ihlet és ötlethiányom és mindig van kedvem írni, tudván, hogy nemsokára olyan rész jön, amit már ezer éve meg akarok írni, így csökkentve az esélyét annak, hogy hirtelen, minden előrejelzés nélkül abbahagyjam az egészet. Meg tudom érteni, ha ez furcsának hat, de higyjétek el, megéri ebbe időt fecccölni.